Torpedó. Egy mindenki által nagyon jól ismert találgatós stratégiai játék melyben célunk hogy elsüllyesszük az ellenfelünk összes hajóját. Hogy maga az ötlet honnan jött, hogy filmet készítsenek egy ilyen játékból… elég merész vállalkozás. Hollywood tényleg kifogyott az ötletekből? Vagy egyszerűen egy isteni szikra szüleménye a film? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

Rendező: Peter Berg

Író(k): Erich Hoeber (forgatókönyv),  Jon Hoeber (forgatókönyv)

Szereplők: Taylor Kitsch, Alexander Skarsgård, Liam Neeson, Robyn Rihanna Fenty

Peter Berg (Hancock, Virtuality) 2012-es legújabb alkotása az első trailer megnézése után rögtön a „Transformers-klón” titulust kapta. Elsőre nem tűnt másnak, mint egy újabb fantasztikus CGI-vel ellátott gyenge sztorivezetésű film, és előre elárulom részben igazak is voltak ezek a feltételezések, a következő trailer után viszont picit több betekintést nyerhettünk, hogy miről is fog szólni a film, kicsit jobban kinyitotta a szemünket, de ez sem volt még elég meggyőző. Előre nem szoktam ítélni, a trailer sokat sejtet, de nem mutat meg mindent, így saját magam győződtem meg mindenről a moziban.

Kezdjük is rögtön az elején: 2005-ben a NASA felfedez egy másik naprendszerben egy exoplanétát (a Földhöz hasonló életfeltételekkel rendelkező bolygót), elgondolásuk szerint lehetséges, hogy van rajta fejlett kultúrával rendelkező életformák, így egy kísérlet keretében jelet küldenek a bolygóra, hátha érkezik vissza válasz. Ezt a szálat a film 7 évvel később (2012-ben) folytatja tovább, amikor „meglepő” módon érkezik is egy válasz más formában, mint hitték…

Erről a szálról rögtön a Függetlenség Napja jutott eszembe. Van pár elem, amit kiemeltek belőle, de egészen jól oldották meg, hogy ne hasonlítson semelyik korábbi inváziós filmre se. Ellentétben a régi remekművel ennek a filmnek szinte nincs is sztori vezetése, főleg az ember-idegen konfliktus körül zajlanak a dolgok, rengeteg csatával megspékelve. Nem bontakozik ki semerre a történeti szál, szinte előre megmondjuk mi is lesz a film vége. Egyetlen pozitívumként azt tudom megemlíteni, hogy nincsenek benne súlyos logikai hibák (elvétve találunk egy-két apró hibát), de még ennek ellenére is vannak benne klisés szövegek és jelenetek. Viszont amiben hiányt szenved a film azt más területen szerencsére nagyon is pótolja.

Itt szeretnék kitérni speciális effektekre és a különböző akció jelenetekre. Két hatalmas érdeme van a filmnek, amit nagyon is díjazni tudok. Az első maga a CGI lenne. „Transofmers-klón”-nak titulálták a filmet a látványvilága miatt, de ez még annál is jobb lett. Átláthatóbb, mintha látványosabb is lenne, életszerűbb, és rendezettebb. A következő pont pedig a fizikai realitás, az emberi haditechnika, azoknak a működése, a különböző hajótípusok bemutatása. Szinte minden közel pontos a valós megfelelőjének (military fanatikusok imádni fogják), és meglepő módon az idegenekre is igaz ez az elv: nem elpusztíthatatlan az ellenfél, nagyon fejlett a technológiájuk és a módszereik is mások, de a fizikai alapelvek itt is tökéletes korlátokat szabnak. Egyszóval hihetőbbek az ellenfelek, elképzelhetők a való életben is (nagyon jó hasonlítás lenne ehhez a Battle: Los Angeles, ott is ez az alapelv). A CGI mellett a látványvilág is nagyon jól sikerült, rengeteg az eltalált beállítás, szépek az óceán és tájak bemutatása, a hadiflotta látványa, a sok CGI ellenére is átlátható a film, és nincsenek „remegő” kamera felvételek, így nyugodt szívvel nézhetjük végig anélkül, hogy epilepszia rohamot kapnánk.

A színészekről nem tudok túl sokat mondani, a válogatás nagyon jó abból a szempontból, hogy életszerűek karakterek, hihetőek a pozíciójukban, a színészi játék is jó, de a szövegekről nem mindig lehet ugyanezt elmondani. Sok dialógus egyszerűen klisé, vagy hibádzik az adott szituációban. Az egyetlen nem érthető dolog (mint sok más filmben is) hogy miért kell a pop vagy más szakmákból hírességeket elővenni, mint színészek? Itt ugyanis feltűnik Rihanna neve is, elsőre fel se ismerjük, de később kiderül, hogy igen is az egyik katonai tiszt szerepét tölti be mellékszereplőként. Még valahogy meg is állja a helyét, igaz ne várjunk túl sokat tőle, olyan rengeteg szerepet nem kapott, mint a főhős.

A zenéről Steve Jablonsky (Transformers, Pearl Harbor) gondoskodik, nem is várhattunk tőle mást, mint minőségi, szituációhelyes zenéket. Szinte megállás nélkül ment sok helyen a zene, az aláfestés pedig fokozta az izgalmakat, igaz ez nem jelenti azt, hogy rongyosra fogjuk hallgatni őket, önmagukban nem eget rengető alkotások. A hangeffekteket viszont annál is inkább kiemelném, a jó CGI mellé jó hangok is dukálnak, sokszor nagyon félelmetes hangeffektekkel sorozzák meg a mozi székeiben ülő nézőket, ami egy ilyen film esetében egy kötelező elem. Minőségüket és hihetőségüket tekintve jó pár lépéssel előrébb jár, mint a Transformers (ehhez érdemes hasonlítani a CGI és hangi világ miatt).

Tetszett a teljes látvány és hangvilág kivételezése. A jelenetek hihetőek a maguk módján, az ellenség is rendkívül vagányul és hihetően néz ki. A legfontosabb itt is a fizika, a praktikusság. Látszik, hogy itt azért alaposan utána jártak a dolgoknak mi és hogyan működik, technikai szempontból kifejezetten szeretem, ha igazodnak annyira a valósághoz, amennyire csak lehet, így nem fordul elő az hogy elüvöltöm magam a film nézése közben: „Ilyen nem létezik! Ezt a baromságot! Kizárt, hogy ez így történne!”. A humor is beüt a filmben, pár ilyen jelenet van, ugyan de ezeket sikerült ízlésesen eltalálni. Meg kell vallani nagyon ügyesen ültették át a Torpedó játék néhány momentumát. Továbbá film legnagyobb főszereplője az Iowa típusú USS Missouri csatahajó sem fog csalódást okozni.

Nem tetszett, hogy abszolút nincs sztori vezetés. Az akció és epikus jeleneteken kívül nem fogunk többet megtudni a világról és a szituációról, nincs előzmény, nincs misztérium amit meg kéne oldani, egyszerűen le kell verni az ellent és kész. Ez egy HATALMAS hiány és erre nincs mentség. A színészeknek sincs kiemelkedő teljesítménye, főleg a sok helyen előforduló rossz szövegek miatt (túl vagánynak szánt, de besült szövegek). A jó logikai vezetés mellé pedig nem értem, hogy pár helyen miért kellett extrém dolgokat művelni, egy-kettő tipikus akciófilmekre jellemző dologra gondolok amit sosem hagynak ki az amcsi filmekből. Ki lehetett volna nyugodtan hagyni az ilyesmit, túléljük nélküle is.

Egy szó mint száz, a hatalmas sztori vezetés hiánya és rengeteg hibás dialógus ellenére is egy nagyon nézhető és élvezhető filmet kapunk, viszont ez semmilyen módon nem fogja az évszázad filmjévé tenni. A rendező elmondása szerint nem is próbáltak meg jó sztorit csinálni, főleg az élvezhetőségre és látványra mentek. El kell ismerni ez egy külön érdem, és egyben hatalmas csalódás is, annak ellenére hogy a Torpedó játékból indult az egész. Legalább az akció nem lett unalmas.

Mindenkinek ajánlom a filmet, akik szeretik az idegenekkel és sci-fi elemekkel megspékelt akciófilmeket hihetőbb és emészthetőbb feltálalásban (személy szerint ebből a szempontból imádtam), ilyen téren senki sem fog csalódni. Továbbá nagyon várjuk a folytatást, ugyanis bejelentették, hogy jön a második rész, méghozzá komolyabb, hiánypótló változásokkal. Reménykedjünk, hogy felül fogja múlni az elődjét, nem csak látványban, de történetvezetésben is…

Értékelés:
Történetvezetés: 2/10
Látvány: 9/10
Zene: 6/10
Újranézési faktor: 5/10

Összpontszám:  55%

Szerkesztette:
Vincze Sándor