Az előző héten Londonban lezajlott premiervetítésen bevizsgáltuk minden idők egyik legjobban várt szuperhős blockbusterét, a ”The Avengers”-t (Bosszúállók). Láttunk dühöngő Hulkot, röpködő Vasembert, villámokat szóró Thort, és annyi akciót, melyet talán az összes Marvel filmben együttvéve sem láthattunk! De vajon mire elég a zúzás, és látványorgia? Kapunk-e mellé legalább ennyire kimunkált történetet, karaktereket? A MyHollywood kritikája következik.

 

 

 

 

 

Rendező: Joss Whedon

Író(k): Joss Whedon (forgatókönyv), Zak Penn (sztori)

Szereplők Robert Downey Jr., Chris Evans, Scarlett Johansson,
Mark Ruffalo, Chris Hemsworth, Jeremy Renner, Tom Hiddleston

 

 

 

 

 

Filmtörténeti mérföldkövet tekinthetnek meg a kedves olvasók április 26-án a hazai mozikban. Ráadásul jónéhány nappal az amerikai premiert megelőzően, hiszen az USA-ban csak május 4-én érkezik a „The Avengers”. A Marvel eddigi legnagyobb dobásának londoni premierje előző héten, csütörtökön zajlott le nagy felhajtás, és ünnepélyes csinnadratta közepette. Tom Hiddleston, Jeremy Renner, Robert Downey Jr., Mark Ruffalo, Scarlett Johansson  és Chris Hemsworth elegánsan léptek színre a londoni Claridge's hotelben tartott sajtótájékoztatón, ahol rajongók tucatjai jelentek meg, hogy mindenféle kérdésekkel ostromolják a sztárokat. A film esti premiervetítését nyugat-londoni Westfield bevásárlóközpontban tartották, amely egy olyan hatalmas hely, ahol még egy nagyobb tömeg is bőségesen elfér. A Press conference alapjában véve nem volt túl hosszú, de annál érdekesebb. A szereplőknek például tettek fel olya kérdést, hogy melyik filmbéli képességük a kedvencük. Robert Downey Jr. például erre azt válaszolta, hogy az a kedvenc tulajdonsága vasemberben, hogy képes úgy kiesni magas épületekből, hogy közben semmi baja sem esik.

 

A kötelezően mondható tiszteletkörök megtétele után kezdetét vette a vetítés a Westfieldben. A termek világítófénye lassan kialudt. Teljes sötétség lett. Majd kezdetét vette az évtized egyik legjobban várt mozi alkotása, legalábbis képregényes berkekben ezt beszélik.

 

Az első gondolatom a film előtt az volt, hogy úgy sem tudják túlzottan elbaltázni, elvégre Joss Whedon rendezte. Az a John Whedon, aki bár nem túl sok kommersz filmet produkált a korábbi években, ellenben névjegyének tudhatja a hazájában igen népszerű „Buffy, a vámpírok réme” c. kultikus vámpír sorozatot. Mindemellett az idei, a nézői visszajelzések alapján igen remekül teljesítő „The Cabin in the Woods” filmet is ő jegyzi, mint író. Okunk tehát nem volt az aggodalomra, bár sokaknak ismeretlen volt a rendező neve, az első bíztató bemutatók után hamar bizalmat szavaztak neki.

A történet nem bonyolultabb, mint egy Transformers filmé, tény és való. Majdhogynem faék egyszerűségű, mindennek ellenére azért bátorkodtam a Michael Bay-féle förmedvényhez hasonlítani, mert az Avengers kitűnő példája annak, hogy hogyan lehet egy amúgy szinte semmitmondó történetet pusztán karakterekkel, és dialógusokkal, no meg rengeteg kikacsintással úgy megfűszerezni, hogy az egy élvezhető bockbuster levessé főjön össze. Merthogy az Avengers egy kifejezetten élvezhető, eyecandy blockbusterré sikeredett, s a filmnek megvan a maga mélysége. A forgatókönyv jó, a szereplők egytől-egyig aprólékosan kidolgozottak. De tényleg. Betekintést nyerünk többek között Hulk előéletébe, de szinte minden főbb karakterrel foglalkoznak egy picit ilyen szempontból. A sztori azonban nem csak annak köszönheti a kimunkáltságot, mert jól írták meg a forgatókönyvet, hanem mert kellően felvezették a karaktereket korábbi, önálló filmjeikben, és ez rengeteget nyom a latban. Poén téren is alakít a film. Ezt úgy kell érteni, hogy a hősök egymással adódó konfliktusait – főleg az elején – nagyon helyesen poénokkal próbálják oldani, emlékezetessé tenni. Tony Stark cukkolja a többieket, a többiek cukkolják Starkot, és így megy a kör tovább, senki nem marad ki. A viccelődéssel persze nem esnek át a ló túloldalára, megmaradnak az ízléses mennyiségnél, és a megfelelő időközönként való adagolásnál. Ha már Starkot említettük, Robert Downey Jr. karaktere itt is hozza a papírformát: önző, narcisztikus, és amit csak tud elpoénkodik, szóval sokak kedvenc karaktere lesz még ebben a filmben is.

A Tom Hiddleston által megformált gonosz Loki karaktere az utóbbi évek egyik legjobban sikerült negatív ellenfele. Bár ahhoz képest, hogy ő robbantja ki a balhét a filmben, nem szerepel annyit, mint kéne, de így sem panaszkodhatunk, bőven megvan a vásznon a játékideje. Szintúgy Hulknak, aki csak egyszer zúz, de akkor nagyon. Mikor ez a zúzás beindul, akkor döbbenünk rá, hogy tulajdonképpen Hulk uralja a mozivásznat. Szó szerint, merthogy mikor Amerika kapitány kiadja neki a parancsot a végső csatánál, olyan jelenetsorok következnek, melyeket nagy valószínűséggel könnyezve fognak bámulni a képregény – és Hulk – fanatikusok. A történet bár kiszámítható, tartogatott néhány meglepetést, ilyen volt egy sokat szerepeltetett, korábbi Marvel filmekben is megjelenő karakter halála, mellyel a drámát kívánták fokozni.

A zene hozta, amit egy ilyen film kapcsán elvárunk tőle. Ahol kell epikus, ahol kell komorabb és drámaiabb. Az Avengers fő témája rendkívül jól csengő, mondhatni fülbemászó lett. Mindazonáltal volt egy észrevételem, mégpedig az, hogy egyes pontokon valamiért nagyon hasonlított a fő téma a James Bond filmek soundtrackjére, persze csak részletekben, momentumokban. A film zenéjéért egyébként Alan Silvestri felelt, és meg kell mondani, nem végzett rossz munkát. Hogy is végezhetne rossz munkát, hisz annak idején ő felelt többek között a Forest Gumpban felcsendülő melankolikus, olykor szívszaggató zenei aláfestésekért. Az Avengersben fellelhető drámaibb darabok ugyan nem közelítik meg a már említett klasszikust zenei téren, azért bőven élvezhető kategóriába sorolhatók. No persze azért túl nagy drámát nem is kell várni, elsősorban nem erről szól a film.

Kamera és vágás terén féltünk a legjobban, hogy elfuserált lesz a film, de itt is kellemesebb csalódtunk, ugyanis alig – csak néhol – találkozhatunk rángatózó kamerával, vagy követhetetlen akciójelenetekkel. A vágást remekül eltalálták, nincs elkapkodva ilyen tekintetben egyetlen jelenet sem. Néhol - főleg mikor Stark a levegőben repkedve próbálja lelövöldözni az ellent – picit gyorsnak találtuk ugyan az akciót, ahol talán picit visszavehettek volna, de ember! Erről szól az akció. Pörgős, hirtelen jön, és ropog a puskapor! A – majdnem – teljesen számítógépes jelenteknél nem éreztük a „makett” hatást, vagy a súlytalanságot, mindennek megvolt a maga súlya és helye. Picit több baj volt talán a szereplők dialógusaival, vagyis a film szövegezésével. Meg kell hagyni, akadnak benne nagy dumák, és az átlaghoz képest még így is nagyobb gondot fordítottak ezekre, de azért lehetett volna még mit csiszolni rajta. A párbeszédek igazi erőssége leginkább akkor ütközik ki, mikor a hősök egymással viccelődnek még a film első felében. Szóval ne várjunk Shakespeare-i szintű monológokat, vagy túlságosan mély beszélgetéseket, nem erre éleződik ki egy szuperhős film, pláne nem ez. A karakterek viszont – mint már említettem is – nagyon jól ki vannak dolgozva, egytől-egyig. Senki sem szenvedett hiányt. Na jó, talán Sólyomszem nem szerepelt és nem is beszélt annyit minta többiek, de egy relatíve kevésbé ismert figuráról beszélünk.

A film egyik legnagyobb erőssége a karakterek mellett a látvány. A Marvel úgy nyilatkozott a filmről, hogy annyi akciót láthat benne a néző, amennyi az összes Marvel filmben együttvéve sem. Hogy ez mennyire volt alaptalan, vagy jogos kijelentés, azt mindenki döntse el a film megnézése után magában, de véleményem szerint azért megvolt itt a kellő lódítás, és némi túlzás. Tény, rengeteg az akció a filmben, de a fenti kijelentéshez nem érnek fel. Ha már látványról beszélünk, meg kell jegyezni, hogy Hulk tényleg uralja a vásznat. Mikor a végső csata során elkezd zúzni, akkor mindenkit maga mögé utasít a filmben. És ha már Hulk, akkor gratulálunk a CGI csapatnak, jó munkát végeztek. Mivel a karakter teljesen számítógépesen lett létrehozva – ahogyan azt már a korábbi két önálló Hulk filmben is tették – megvolt bennem az aggodalom, a darabos CGI mozgást illetően, de itt ilyen nem volt. Néhol ugyan eléggé rajzfilmszerűen „tornáztatták meg” a karaktert, de el elnézhető volt. Szerintem a három Hulk közül (Eric Bana, Edward Norton, Mark Ruffalo) Edward Norton lett volna a legmegfelelőbb a szerepre, de Mark Ruffalot is meg lehetett szeretni a film alatt, remekül hozta a néha idegesen kizökkenő doktort. A speciális effektusok olyan szinten rendben vannak, hogy alig van pár olyan jelenet vagy képkocka, ahol kilógna a lóláb. Emlékezetes akciószekvenciát láthatunk Vasember és Thor között, mikor először összetűzésbe keverednek egymással. A filmben – és a bemutatókban is - látható, felszállni képes anyahajót is megtámadják egy ponton, ehhez a jelenetsorhoz körülbelül 10 percnyi akció dukál, ahol a csapat nagyja kiveszi a részét a „melóban”. Láthatjuk Amerika kapitányt géppisztollyal a kezében, Hulkot vadászgépeket szétszedni, de Nick Fury sem marad ki a jóból, ő is kellően badass jelenteket kap. Emlékezetes momentum még a Thor és Hulk közötti párharc - melyet a rajongók alig akartak elhinni – illetve a végső csata során lezajló Hulk vs Loki ütközet a Start-torony tetején, mely bár igen rövidre sikeredett (érthető módon nem tartott túl sokáig a harc), talán ez a jelenet váltotta ki a legnagyobb üdvrivalgást a teremben, többen elkezdtek tapsolni és fütyülni. A Hulkhoz köthető jelenetekre tehát nem volt panasz, de ez ugyanígy elmondható Vasemberről, és a többiekről is.

 

Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a Marvel megcsinálta. Engem – aki nem egy nagy képregény fanatikus, sosem olvastam egyiket sem – legalábbis berántottak a moziba, végig a vászonra tapadt a szemem, és egy pillanatra sem unatkoztam. Volt néhány vontatottabb, lassabb jelenet, de nem történt meg egyszer sem az, hogy elkalandoztam volna gondolatban a filmről. Megvannak a maga gyerekhibái, de az biztos, hogy átlagon felüli képregényfilmmel van dolgunk, és egy határozottan jó blockbusterrel. Aki képregény rajongó, az egyenesen odalesz érte, aki pedig nem, az is valószínűleg jól fog szórakozni rajta!

 

Értékelés:
Történetvezetés: 8/10
Látvány:9/10
Zene: 7/10
Újranézési faktor: 8/10